A Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor szakos hallgatóinak tanulmányútja Erdélyben. 2017. szeptember 30 - október 3.

2017. szeptember 30.
Karácsonyfalva
Az unitárius templom északi falán feltárt 14. századi ábrázoló freskók: egész Erdélyben ez a legépebb, összefüggő középkori falkép, ami Szent László legendáját ábrázolja.
A templom szentélyében, az apszisban kutatóablakok fedték fel számunkra a jelenleg még a későbbi mészrétegek alatti jeleneteket az apszisban (Veronika kendője, A Szent Kereszt megtalálása, Jézus születése).

Székelydálya
A templom szentélyét a 15. században gótikus stílusban építették át. A mennyezetet késő gótikus/kora reneszánsz festés: zöld indamotívumok borítják, mely egészében lombkoronára emlékeztet, amibe címerpajzsokat illesztettek, így II. Ulászló, Brassó és Segesvár városok címerét is. A templom külső falán is volt falfestmény, de ez mára nem maradt fenn.
A 17. században, Bethlen Gábor idejében készült a jelenlegi kazettás mennyezet. Ennek restaurálása során a faanyagot és a festékréteget konzerválták, majd a festés finom, megkülönböztető akvarell retust kapott. Ez a kiegészítés a legnagyobb mértékben tiszteletben tartja az eredeti felületeket: az eredeti rétegeket őrzi meg, nem célja az egykori, mára elhalványodott, elpusztult színezés rekonstruálása.
A templomban kiállításszerűen voltak kiállítva a már restaurált kazetták, és amelyeken az osztólécek alá került és így védett,s épségben fennmaradt festés tárta fel előttünk az eredeti színvilágot, és festésmódot.

Ége
A padokat 1792-ben készítette szászbudai Röszler György és Mihály, melyeket egyszerű, „paraszti” márványfestés díszít.

Székelyderzs
A templom freskóit 1419-ben festették. Az északi falon Szent László legendája, a déli falon Pál megtérése, és Szent Mihály arkangyal látható. A templom harangja 1607-ből, padozata pedig 1790-ből való.
A derzsi az egyetlen fallal körülvet magyar templom, amúgy a szász templomokra volt jellemző, hogy várfallal vették körül. A magyar falvak templomait csak megerősítették. Különlegesség továbbá, hogy a templom kapuja a középkorból való. A vasveretek már nincsenek rajta a fán, azonban az alattuk levő természeti eróziótól védett, így eredeti vastagságában megmaradt fa mintázata kirajzolja a veretek formáját. Erdélyben kb. 100 templom kapuja datálható a középkorra.

Bögöz
Itt található székelyföld legösszefüggőbb falfestménye. A templomot a 12. században építették, majd a 14.században átépítették, ekkor készülnek a freskók.
A karzat a 18. században készült, és az északi falon levő falképek miatt a déli falra helyezték. A kazettás mennyezet és a karzat szász mesterek munkája.
A nyugati falon kezdődik a falkép legfelső regiszterében található Szent László legenda: jól beazonosíthatók itt a történet egyes fázisai, a kivonulást, ütközést, üldözést, birkózást és a lefejezést ábrázoló képek – csak az utolsó, a harc utáni megpihenést ábrázoló jelenet hiányzik a sorból.
Az alatta lévő regiszterben (kép-sorban) szent Margit legendája látható, amely 11 jelenetből áll : a szent legendájának ez a legteljesebb erdélyi ábrázolása.
A legalsó részen az utolsó ítélet látható, egy nagyon részletes, ikonográfiailag is gazdagon megformált ábrázolás. A jelenet négy nagy részre oszlik: mennyország, feltámadás, világvége és három liturgikus kép.

Nagygalambfalva
A templomról először az 1332-es pápai tizedjegyzékben tesznek említést több erdélyi plébániával együtt, és térképet is csatoltak a dokumentumhoz. Késő gótikus, terrakotta boltozata van, ahol a terhet már a falak viselik és nem a bordázat. A szentélyben feltárt felszentelési keresztek találhatóak, a bútorzat a Röszler-műhely munkája.

Rumfalva
A templomot uniós támogatás segítségével újították fel, freskói 14. századiak. A templomhajó eredetileg boltozva volt, de a 18.sz. végén famennyezetet kapott. A kazettás, festett mennyezetet itt is a Röszlerek készítették. A templomban található még egy középkori stallum töredéke is.

Énlaka
A templom egy római castrum helyén épült, amelyből sok követ később beépítettek a templom falaiba. A II. Rákóczi György utáni tatár betörés során felperzselték, és ennek következtében átalakították, és a 17. század végén kazettás famennyezetet kapott. az apszisban a famennyezet 18. századi.

2017.október 1.
Segesvár
Második napunkat Segesváron kezdtük, ami történelmi szempontból is fontos helyszín, ám nem utolsó sorban ma fontos műtárgyaknak ad helyet, melyeket a környező városokból gyűjtöttek össze, s így a különböző helyi sajátosságokkal rendelkező műtárgyakat együtt láthatjuk. Számos oltár volt köztük, voltak kész, restaurált darabok, de volt olyan, amelyen még megfigyelhettük a sérüléseket. Egy stallum, amelyet valamilyen oknál fogva félbehagytak, a készítés egyes fázisait mutatta, mint pl. előrajzot, vagy a faragás első lépését.
Különös élményt nyújtott a templom egyik kapuja, mely Ulászló címerét viseli, intarziás hársfarakással. A kapu maga fekete mocsári tölgyből és vörös tiszafából készült, teljes egészét átfestés takarta, melytől nem lehetett látni az intarziát, ám mára már eredeti állapotában látható. (Emellett számos olyan kaput láttunk, amelyen a fém díszítését eltávolítva még mindig látható annak mintája.)

Szászbogács
Következő állomásunk Szászbogács volt, ahol egy nagyméretű szárnyas oltár és stallumok még sugallták a templom saját korának hangulatát. A stallumon míves lapos faragások láthatók, valamint fenyőszerkezetben rendkívül aprólékos nemesfa intarzia-berakások. Mihály Ferenc részletesen szemléltette a stallumok használatát, azok funkcióját, illetve, hogy kialakításuk a kényelmet szolgálva hogyan változott az idő folyamán: a kartámaszt emelték vagy süllyesztették, ahogy az ülést is, mely később felcsaphatóvá vált. A műtárgy a történetét, korát sérüléseivel, használatból adódó kopott felületekkel is mutatja, s a restaurálásnál nem lehetett cél az ilyen nyomok eltüntetése.
Talán az egyik legnagyobb élmény volt mindannyiunk számára, hogy egy olyan használaton kívüli szárnyasoltárt láthattunk és tanulmányozhattunk testközelről, melyre múzeumi vagy kiállítási környezetben ritkán van lehetőség. Rendkívül hasznos volt, hogy láthattuk a különböző festészeti, aranyozási technikákat és a károsodásokat közelről, a festményen és a kereten egyaránt.
Szászbogácson lehetőségünk volt a templomtoronyba is felmenni, így az épület és a torony szerkezetét, a harangot magát, valamint tartószerkezetét is láthattunk, a torony legtetején pedig elénk tárult Erdély festői tája.

Medgyes
Napunk Medgyesen zárult egy nem szokványos oltár bemutatásával, mely különleges megjelenésével és forgatható középső elemével egészen ritka, jellegzetesen barokk műalkotás.

2017. október 2.
Ezen a napon először Mihály Ferenc restaurátor műtermét látogattuk meg a délelőtt folyamán, majd folytattuk néhány Nyárád menti templom bejárását. (Erdélyben a Nyárád-mente, a Csiki-medence, a Gelence, Háromszék és Udvarhely környéke az, ahol nagy részben katolikus, magyar lakta települések vannak).

Mikháza
A mai kolostor a 17. században épült. 1692-ben Luski Jakab, bákói szerzetes avatta fel a templom harangját és berendezését, mely teljesen egészében fennmaradt, azonban csak kettőnek van eredeti festése: ezek a fekete oltárok. (Távoli párhuzam: a győri jezsuita templom 1642-es Szt. György oltára is hasonló.)
A sekrestyében oltárszekrény található ereklyetartóval, melyre több példa nem található a magyar emlékanyagban. Felszíne „fehéren” van hagyva, mely azt jelenti, hogy a fa csak pácolást kapott. A bútorok hátán a natúr fát viaszolják.
Mihály Ferenctől részletesen megtudhattuk a készítés egykori technikáit is:, így például azt, hogy templom oltárain levő ezüstdíszítésekre először enyvet tettek, majd arra rakták rá a lüsztert, avgyis áttetsző, színes bevonatot.
A karzat már 1702-ben a helyén állt, és festményeit az 1690-es években készítették, melyeket a 18. században átfestettek.

Nyáradszentmárton
1667-ben, egy tatár beütés után új mennyezetez kapott. A karzata is ekkor épült.

Erdőcsinád
A templom bútorzata 1788-ban készült, a belső tér berendezése az eredeti téglaburkolattal egységes barokk képet alkot. A bútorokat Barátosi Balog Mihály készítette, egyaránt használt jegenyefenyőt és hársfát. Ez nagyon ritka jelenség, mivel a barokkban csak a dél-német, tiroli területeken terjedt el a fenyőből való faragás, Európa többi részén hasonló faragványokhoz elsősorban hársat használtak.
A templom faboltozatát és a rajta levő stukkókat megtámadta a könnyező házigomba, amit csak szárítással, vegyszeres fertőtlenítéssel tudtak kiirtani. A meggyengült eredeti ácsolat megtartására új tetőszerkezetet csináltak, melyre hevederekkel felfüggesztették a régi gerendázatot. Tölgyfapallók vannak a régi gerendázaton, mert ez a faanyag ellenállóbb a könnyező házigombával szemben.

Marosszentgyörgy
A 18. században a katolikus Petkyek lettek a templom patrónusai. A fa mennyezet 1720-ban készült, melynek finom festését egy képíró készítette. Mint megtudtuk, a táblák alapozására legtöbbször kréta, vagyis kalcium-karbonát helyett bolognai krétát (döglesztett gipszet) használtak.

Nyárádszentlászló
13-14. századi szentélyében késő gótikus Utolsó ítélet-ábrázolás látható, melynek legtetején Krisztus mandorlában ül. Illuzionisztikusan megfestett gótikus bordaboltozat veszi körül. Alatta reneszánsz virágornamentika és apostolgaléria látható. A diadalíveken az okos és balga szüzek példázatának ábrázolásai vannak.
Restaurálásnál fontos volt a történeti vakolatrészek megtartása, a hiányokat vasoxid pigmentekkel színezett mész-homok vakolattal tömítették, melyre megkülönböztetett akvarell retus került.

Fületelke
Mihály Ferenc és munkatársai által működtetett alapítvány barátjával vette bérbe 49 évre a nagyon romos állapotban levő szász templomot a mellette levő paplakkal együtt, melyeknek felújítása szépen fokozatosan halad előre.

2017. október 3.
Máréfalva
Rengeteg 19. századi székely kapu maradt fent itt, mert 2009-ben a székely kapuk fennmaradásáért és restaurálásáéért program indult a faluban és környékén. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az embereknek fontossá vált, hogy megőrizzék ezeket az alkotásokat. A faragott, festett kapuk az egész falu utcáit díszítik.
Több olyan kaput láttunk, melyek nem eredeti helyükön, hanem a házak között, szűk helyre bezsúfolva álltak. Ez annak a következménye, hogy az utat kiszélesítették a forgalom számára (hogy ne csak lovas szekérrel lehessen elférni) és ezért a kapukat beljebb helyezték.

Csíksomlyó
Kegytemplom kincse a kb. 2 méter magas Mária kegyszobor. Koronáját eredetileg két angyal tartotta: a mostani állapot 1844 körüli átalakítás eredménye. A kegyszobor melletti tiroli fafaragók jóval későbbi munkái láthatók. A padlót ún. kelheimi kőlapok borítják – ez a kő magyarországi templomokban is igen gyakran használt nyersanyag volt, a csíksomlyói padlózat szürkés árnyalatától eltérő, sárgás színe is lehet.
Csíkdelne (Tordafalva)

A csíkdelnei Szent János római katolikus templom déli falán maradtak meg falképek. A templom homlokzatán falkép helyezkedik el, melynek védelmét úgy oldották meg, hogy egy esővetőt építettek fölé, hogy az megvédje a freskót az időjárás viszontagságaitól. Kazettás mennyezete is fennmaradt, melyet élénk kék-sárga szín és magyaros stílus jellemez. A mennyezet közepén a napsugarakkal körbevett Mária gyermekével ábrázolás (napsugarakkal körbevéve).
Szárnyas oltára a régi oltárok mintájára készült, 1675-ben. Faragása nem annyira plasztikus, restaurálását retus és kiegészítés nélkül oldották meg, csak konzerválva az eredeti felületet.
Csíkzsögöd

A csíkzsögödi templom oltára nagyon hasonlít a csíkdelnei főoltárhoz, s nem véletlenül: készítője ugyanaz volt, de ennek az oltárépítménynek a szárnyai elvesztek az idők folyamán. Középen egy középkori Mária szobor áll, korábban 4-6 festékréteget távolítottak el róla. Az oltár megmaradt, mára már konzervált részein nincs „újrarakva” az ezüst és az arany réteg, s több helyen tanúfolt mutatja, hogy milyen volt az eredeti felület. Korábban a tabernákulum helyét kivágták, Mária szobrát átfaragták és fejére koronát, kezébe újonnan faragott kis Jézust készítettek.
Az oltár táblaképein alapozás alig van vagy egyáltalán nincs. A kompozíciók zöld színű motívumain a festék zománcosan csillog, feltehetően nagy gyanta-tartalmú festékkel készülhettek.
A szentély oldalfalán függő feszület korpusza hársfából készült és korábban kültéren állhatott.



Összegzésül hadd álljon itt két, a kiránduláson részt vevő hallgató személyes megjegyzése:
„Saját élmény: Még sosem jártam Erdélyben és már maga a táj is lenyűgözött. A tanulmányi út folyamán, rengeteg helyen jártunk és számomra hihetetlen, hogy ennyi műemlék fennmaradt az utókor számára, oly módon hogy olyan állapotában láthattunk rengeteg tárgyat, amelyeken nem volt szükség drasztikus restaurátori beavatkozásra. Nekem nagyon tetszett Ferenc műhelye is, nagyon sok szakmai dolgot mesélt és mutatott (legjobban az él emlékemben, mikor megmutatta, hogy a kazettás mennyezet egyik elemének léccel elfedett része alatt – ahol nem érte nap és por – milyen élénk és sokszínű maradt a festés).
Úgy gondolom, hogy a vidék szépségét nagyon nagy részben ez a sok, régmúltból fennmaradt emlék adja.”

„Nagyon inspiráló volt számunkra Mihály Ferenc, akinek szakmai lelkesedése és hatalmas tudása nélkül nem lett volna ilyen izgalmas e tanulmányi kirándulás. Az ő közreműködésének volt köszönhető, hogy bejuthattunk olyan kis falvakban lévő művészeti és műemléki szempontból kiemelkedő templomokba, ahová másképp nem tudtunk volna. Olyan részletes tárlatvezetést hallhattunk, ami által betekintést nyertünk a restaurálási folyamatokba, a tárgyakat jellemző készítéstechnikába illetve ikonográfiába is.”